Kecskemét, a hírös város

 

Közvetlen környékét már az i. e. 3000-ben is lakták. A népvándorlás alatt számos nép megfordult itt, úgy mint szkíták, szarmata származású jazigok, hunok, gótok, gepidák, avarok. Kecskemét fontos kereskedelmi út mellett feküdt, vámszedő- és vásározóhelyként hamar rangot kapott, 1368-ban már városként említi Nagy Lajos király egyik oklevele. Majd  száz év múltán viszont, Erzsébet királyné 1439-ben elzálogosítja a várost.

A török hódoltság időszakába  állandó harcok jellemzik a környéket, a török mellett a szpáhi földesurak sanyargatásatól a palánkokkal védett városba menekültek a környék lakói. Kecskemétet több tekintetben is védettséget élvezett, egyrészt a természeti adottságai miatt volt jó helyzetben, emellett kivételezett jogi helyzetet is vásárolt magának azzal, hogy a budai pasának közvetlenül adózott, s így annak védelmét is élvezte.  

 

A Rákóczi-szabadságharc végén, 1710-es években végleg Habsburg-kézre kerül, ettől kezdve, mint halmaztelepülés fejlődik tovább. A halmaztelepülés az alföldi mezővárosokra jellemző, organikusan nőtt településforma, ahol a városkép szerkezetet mutat.

 

Az 1832-es év nagy fordulópont a város életében, ekkor szabadul meg a hűbéri terhek alól, ezzel elindítva a tájra máig jellemző homoki kertészkedés és szőlőkultúra kibontakozását.

Kecskemét az elsők között volt, aki bekapcsolódott az1848-as honvédtoborzásba, az egykori vásártéren mondta el Kossuth Lajos 1848. szeptember 25-én a híres hadba hívó beszédét. A kiegyezés után, 1868-ban innen robbant ki az Asztalos János vezette parasztmozgalom, mely végül országos méreteket öltött.

 

A XIX. század végén a város nagy ütemű fejlődésnek indult, mely robbanásnak a filoxéravész sem tudott gátat szabni, hisz a lazább homokos talajon jelentéktelen csupán károkat okozott. 1870-ben Kecskemét törvényhatósági jogú város címet kap. Szintén ebben az években a környékén nagyobb szőlőültetvények alakultak ki, ezzel megalapozva a későbbi, XX. századra első évtizedeire jellemző szőlő-gyümölcs gazdaság kialakulását Kecskeméten.

 

Ezt a fejlődést csak az 1929-33-as nagy gazdasági világválság törte meg. A XX. század viharos eseményei viszont sokszor visszavetették a gazdaságot és a polgári fejlődést egyaránt. 1945 után a gyökeresen átalakult társadalmi-politikai rendszer Kecskemét életében is nagy változásokat hozott. 1950-ben a település történetében először jelentős közigazgatási szerepkört kapott, bár területe csökkent a perifériás településrészek leválásával.

A város az ország legnagyobb megyéjének, Bács-Kiskunnak székhelye lett, Bugac, Lakitelek és Nyárlőrinc viszont önálló településéé lett. Két év múlva Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Lászlófalva(Szentkirály), Városföld, Hetényegyháza városrészek is követték ezen falvak példáját.

 

Ma Kecskemét a Duna-Tisza közének egyik regionális központja. Az 1998-ban átadott M5-ös autópálya biztosította számára az európai vérkeringésbe való bekapcsolódást, mely újabb kapukat nyitott meg a fejlődés útján. Az ipar és a kereskedelem mellett fontos szerepet tölt be a város életében a képzőművészet is.